Maestro Giovanni Pizzéria
A Giovanni már az újgenerációs éttermek közé tartozik, Szombathely kulináris történetének egyik legújabb kori terméke. Abból a korszakból, amikor hetente nyitnak, zárnak, alakulnak át vendéglátó-ipari egységek, s bizony nem egyszerű feladat patinás, mindenki által ismert nevű új helyeket kialakítani. A Giovanni láthatóan nem is céloz meg ilyesmit, de a pizzéria elnevezés becsapós, mert az álnév egy nagyon is versenyképes éttermet takar – ahogy ez rögvest kiderül.
Kezdjük azzal, hogy kimondottan szerencsés a Giovanni földrajzi elhelyezkedése. A Mátyás király utca eleje még a legszűkebb belvárosnak számít, de már nem sújtja a Fő tér és közvetlen környékét jellemző kisbelvárosi, olykor irritálóan sznob hangulat. Az épület kapásból kiszúrható a környezetéből, nem is annyira a zöld-sárga színek, hanem a dudoros, valószínűleg kőimitációnak szánt falak miatt. Lépcsőkön jutunk fel az első és a második szintre, melyek kialakítása kétségkívül igényes, ám hogy esztétikus-e, az erősen ízlés dolga. A fehérre meszelt falak belülről is dudorosak, a székek és asztalok rusztikus hatást keltően fából vannak kialakítva, feléjük nádtető rittyentve. Az egész inkább hajazik egy görög épületben kialakított csikóscsárdára, mint egy olasz pizzériára, de vigasztalódjunk vele, hogy az egész tiszta és rendezett, no meg azzal, hogy egy ilyen egyvelegből ennél gázosabb enteriőr is kisülhetett volna.
